Iskolánk 2016-2020 között tanuló diákjait búcsúztató esemény.
A szalagavató bálok hagyománya majdnem kétszáz éves múltra tekint vissza, 1830-as években, Selmecbányán rendezték az elsőt. Akkor még „valétálás” volt a neve (a latin eredetű „Valete” szóból), ami annyit jelent, hogy „Éljetek boldogul!”. A szokások nem sokat változtak azóta sem. A szalag az iskolához tartozás, az identitás jelképe, melyet a végzős diákok szíve fölé, az elválás szimbolizálásaként tűztek fel. Régen a legidősebb diák egy botra tűzött tölgycsokrot vitt elől, mögötte pedig a többiek kalapjára egy-egy tölgyfalevél volt tűzve. Az alsóbb éves diákok fáklyás menettel kísérték ki a végzősöket a város kapujáig, ahol szimbolikusan egy fenékberúgással búcsúztak el tőlük. (Hát ezt a szokást már nem tartjuk, bár néhányan szeretnék :). A diákok innen egyenesen a vigadóba vonultak, ahol a bál zárta az ünnepséget.
Manapság a végzős osztályok különböző zenés-szórakoztató előadásokkal készülnek erre a nagy napra. Tapasztalataink szerint az angol és a bécsi keringő pedig a szalagavató bál talán legmeghatóbb pillanata. A bál után a legtöbbször úgynevezett “afterparty-t” tartanak a végzős osztályok. Ezért is rendezzük pénteken, különben másnap mindenki aludna az órákon…
